A Lelki Egészség Országos Programja (LEGOP)Munkaanyag2006-06-06SZERZŐI MUNKACSOPORT I. TartalomI. Tartalom... 2II. Vezetői összefoglaló.. 4III. Bevezető.. 51. A dokumentum megalkotásának célja, mandátuma. 52. Előzmények. 53. A dokumentum jelentősége, hatálya. 54. A dokumentum kapcsolódása az országos fejlesztéspolitikai dokumentumokhoz. 65. A dokumentum kapcsolódása az EU, WHO fejlesztéspolitikai dokumentumaihoz. 106. A dokumentumban foglaltak megvalósítása, további teendők. 107. A tervezési folyamat és a partnerségi egyeztetés. 10IV. A LEGOP módszertana.. 121. A dokumentum felépítése. 122. A LEGOP-ban használt egészségmodell 12V. Jövőkép. 141. A lakosság mentális egészségi állapotának előrejelzése. 142. A mentális zavarok egészségügyi ellátása. 143. A mentális egészséget befolyásoló ágazaton kívüli tényezők. 15VI. Célrendszer.. 181. Célok leírása. 18Oktatás, nevelés. 18Mentális egészséggel kapcsolatos tananyagfejlesztés. 18Oktatásmódszertan fejlesztése. 18Általános szociális készségek fejlesztése. 18Mentális egészségfejlesztés. 18Speciális igényű gyerekek oktatása. 18Lakossági kommunikáció. 18Szakmai képzés. 18Orvosképzés. 18Paramedikális szakember képzés. 18Ágazaton kívüli szakemberek. 18Az Intézményrendszer fejlesztése.. 19Megelőzés. 19Gyógyítás. 19Rehabilitáció. 19Ellátások integrációja. 19Mentális egészségfejlesztő programok.. 20Programok támogatása. 20Civil képzés. 20Program-menedzsment fejlesztése. 20Jogszabályi környezet.. 20Ellátási és civil kontroll kompetenciák erősítése. 20Betegjogok. 20A finanszírozás célszerű átalakítása. 202. Célok kapcsolódása az országos fejlesztéspolitikai célkitűzésekhez. 203. Célok kapcsolódása nemzetközi (EU, WHO) célkitűzésekhez. 20VII. Jelen helyzet.. 211. A lakosság mentális egészségi állapotának felmérése. 212. A lakosság mentális egészségi állapota és a betegségteher 213. Az ellátórendszer 274. A mentális egészséget befolyásoló ágazaton kívüli tényezők. 29VIII. Stratégiai elemzés. 311. Problémafa. 312. Stratégiai elemző tábla. 313. SWOT analízis. 31IX. Fő beavatkozási területek.. 341. Korszerű, egészség-központú egészségpolitika kialakítása. 342. A népegészségügyi intézményrendszer fejlesztése. 343. Az egészségügyi ellátórendszer szerkezetének és működésének ember-központú korszerűsítése. 36Az ellátások integrációja. 454. Az egészségügyi forrásképző és -elosztó rendszerek korszerűsítése. 475. Egészségügyi informatika és egészség-kommunikáció fejlesztése. 486. Humán erőforrás fejlesztése. 497. Kutatás-fejlesztés és egészségipar támogatása. 508. Szabályozási elemek. 52X. Mellékletek.. 571. Fogalmak. 572. Alapelvek. 573. Partnerségi lista. 57 II. Vezetői összefoglaló[oth1]III. Bevezető1. A dokumentum megalkotásának célja, mandátumaA lelki egészség országos programja (LEGOP) sokéves hiányt pótol a magyar egészségpolitikában. A lakosság aggasztóan rossz lelki egészsége, a hosszú ideje halmozódó szakmai problémák egyaránt jelentős változtatások szükségességét vetik fel. Ennek feltételei most kedvezőek: egyrészt a II. Nemzeti Fejlesztési Terv (II. NFT) keretében a korábbiakhoz képest hatalmas fejlesztési források fognak megnyílni 2007-13 között, másrészt a nemzetközi környezet is kedvezően alakul: az EU felismerve a lakosság mentális egészségében mutatkozó jelentős problémákat, megkezdte az európai mentális stratégia és arra alapozott szakpolitikák kidolgozását.Az utóbbi években nyilvánvalóvá vált, hogy számos, népegészségi szempontból kiemelten fontos testi betegségnek alapja, ill. fontos kockázati tényezője mentális természetű. Különösen érvényes ez hazánkban, ahol az elkerülhető halálozásban a lelki tényezők szerepe vitathatatlan (stressz, önsorsrontó megküzdési stratégiák, alkohol, öngyilkosság, magas vérnyomás, kardiológiai betegségek). Mindez az eddigi népegészségügyi programokban nem szerepelt.A II. NFT egyik fő célkitűzése a megújuló, egészséges társadalom megvalósítása. A fejlesztések egyik fő iránya az emberi erőforrások – és ennek elengedhetetlen részeként - a testi és lelki egészség fejlesztése. A szakmai törekvések egybe esése az általános társadalmi fejlesztések irányaival nagy lehetőséget kínál a magyar lakosság lelki egészségének javítására, az ahhoz szükséges fejlesztések végrehajtására. A LEGOP a 2007-13-ig tartó – több kormányzati cikluson átívelő – szakmai fejlesztés alapja. A stratégiai dokumentum megalkotásának célja a lelki egészség javítását célzó szakpolitikák és a leghatékonyabb fejlesztések meghatározása, rendszerszerű összefoglalása, a fejlesztési lépések programozása, a szükséges erőforrások felmérése, a megfelelő ütemterv kialakítása.Hangsúlyozni kell, hogy a rég várt lehetőség nem csupán az évtizedek óta csak részben megvalósult fejlesztések pótlását, hanem a források „okos” felhasználásával a lelki egészség fejlesztésének, megőrzésének, a lelki problémák enyhítésének, a betegségek gyógyítását és a rehabilitációt, reszocializációt szolgáló rendszer struktúrájának szükséges átalakítását és korszerűsítését is szolgálhatja. 2. Előzmények1. WHO Európai Miniszteri Konferencia a Mentális Egészségről. Szembenézve a kihívásokkal, megoldásokat keresve Finnország, Helsinki, 2005. január 12-15 (http://www.vedohalo.hu/europai-nyilatkozat-mentalis-egeszsegrol.doc ) és 2. World Health Organization Regional office for Europe: Mental health: facing the challenges, building solutions. Report from the WHO European Ministerial Conference (http://www.euro.who.int/main/WHO/Home/TopPage)3. "A népesség mentális egészségének javításáról - Az Európai Unió mentális egészségi stratégiájának kialakításához" címmel (Green Paper "Improving the Mental Health of the Population. Towards a Strategy on Mental Health for the European Union") (http://www.eum.hu/eum/eum.news.page?pid=DA_115469 és http://ec.europa.eu/comm/health/ph_determinants/life_style/mental/green_paper/mental_gp_en.pdf)4. Egészségügyi Fejlesztéspolitikai Koncepció (http://www.eum.hu/eum/plumtree_files/noderoot/publish/eszcsm_internet_felc3bclet/portlet_folder/magyar/cimlap/eu/sikeres_magyarorsz%C3%A1g%C3%A9rt_program__ii__nft_/eg%C3%A9szs%C3%A9g%C3%BCgyi_fejleszt%C3%A9spolitikai_koncepci%C3%B3_6.pdf)5. II. Nemzeti Fejlesztési Terv (2007-2013) (http://www.erak.hu/nft/nft.html)6. Buda B. (szerk): Népegészségügyi alkoholpolitika (WHO, EUROCARE, Eu és más szakanyagok és hazai állásfoglalások). Országos Addiktológiai Intézet, Budapest, 20067. Közös kincsünk a gyermek. Nemzeti Csecsemő- ás Gyermekészségügyi Program (http://www.eum.hu/eum/plumtree_files/noderoot/publish/eszcsm_internet_felc3bclet/portlet_folder/magyar/rovatok/eg%C3%A9szs%C3%A9gpolitika/gyermekeg%C3%A9szs%C3%A9g%C3%BCgy/k%C3%B6z%C3%B6s_kincs%C3%BCnk_a_gyermek_6.pdf)8. A szív és érrendszeri betegségek megelőzésének és gyógyításának nemzeti programja9. Nemzeti Rákellenes Program (http://kep.eszcsm.hu/dokumentumok/Rakellenes_Program/NRP2006februar.pdf)10. „Moving to social integration of people with severe mental illness:from policy to practice” Suzanne Wait and Ed Harding , ILC-UKFebruary 2006 (http://www.ilcuk.org.uk/downloads/Severe%20mental%20illness%20report%20pdf%20Mar%2006.PDF) 3. A dokumentum jelentősége, hatályaA LEGOP az egészségügyi és a szociális ágazat közösen kialakított több éves fejlesztéseinek programdokumentuma. A dokumentum szakmai és társadalmi egyeztetést követő, tárcák által történő elfogadása egyértelműen meghatározza a lelki egészséget érintő szakpolitikákat, valamint megszabja azok megvalósítását célzó valamennyi fejlesztést. A LEGOP egyik feladata az, hogy szisztematikusan áttekintse a lelki egészséget Magyarországon fenyegető kockázati tényezőket és megoldási utakat fogalmazzon meg azokra. Ebből kifolyólag minden olyan esetben, ahol jelentős, kezeletlen népegészségügyi problémát észlel, tegyen javaslatot a probléma, kockázat tisztázására és a lehetséges válaszok stratégiai szintű megfogalmazására (pl. szerencsejáték-eredetű kockázatok, más viselkedéses addikciók stb.).A LEGOP 2020-ig hatályos, felülvizsgálata és esetleges módosítása ötévente esedékes, azonban indokolt esetben ennél gyakrabban is módosítható. 4. A dokumentum kapcsolódása az országos fejlesztéspolitikai dokumentumokhozAz EU forrásokra alapozott, 2007-13-ig tartó fejlesztéseket meghirdető „Az Új Magyarország programja” címet viselő dokumentumban a 2007 és 2013 közötti középtávú fejlesztési célok egyikeként a megújuló, egészséges társadalom megvalósítását határozza meg. A célok megvalósítására 5 fejlesztési tengely mentén tervezik átfogó, operatív programokban megtestesülő beavatkozásokat. A dokumentum 2. fejlesztési tengelyként az emberi erőforrások fejlesztését nevesíti. Az alábbi ábra mutatja be „Az Új Magyarország programja” céljainak és a tervezett beavatkozásainak rendszerét:Az emberi erőforrások fejlesztéséhez döntően „Az emberi erőforrások fejlesztése, EFOP” illetve a „Humán infrastruktúra, HIOP” operatív programok kapcsolódnak. A lelki egészséghez kapcsolódóan az előbbi főként az egészségfejlesztés, az oktatás és képzés, az utóbbi túlnyomóan a szociális és egészségügyi infrastruktúra fejlesztését biztosíthatja. Ugyancsak a lelki egészség javítását szolgáló fejlesztések kaphatnak szerepet a „Konvergencia regionális OP” illetve a Közép-Magyarországi ROP, KMROP” operatív programokban, ahol fejlesztési prioritásként jelenik meg a „humán és közösségi infrastruktúra térségi dimenzióinak fejlesztése, valamint a közszolgáltatások hatékony és racionális térségi ellátásának biztosítása”, illetve a „közszolgáltatási szektor- és intézményrendszer fejlesztése”. Alkohol- és DrogstratégiaA LEGOP koncepciója szükségszerűen rendezett és strukturált viszonyrendszerben kell legyen a Magyarországon már létező és működő más stratégiákkal és fejlesztési programokkal. Hazánkban a lelki egészséget veszélyeztető legjelentősebb kockázati tényezők között vannak a különböző szerfogyasztásból eredő veszélyeztető faktorok. Az alkohol—függők és problémás alkohol-fogyasztók száma egyes becslések szerint eléri a 800.000-et, a szövődmények egyre súlyosabbak, egyre korábbi életszakaszban jelennek meg, az alkohol-probléma az egyén egészségének károsításán túl súlyos lelki egészségkárosodást okoz a családban, az ivó szűkebb és tágabb környezetében. Az ivási szokások változása külön veszélyeket hordoz, az ivó nők száma gyarapszik, az ivási mintázatuk a férfiakra jellemzőéhez közelít. Az alkohol-fogyasztás a fiatalok körében nő, a lerészegedések előfordulása egyre korábbi életkorban jelenik meg, a rendszeresen ivó fiatalok aránya minden korcsoportban növekedett. Elsősorban a tömény italok fogyasztása emelkedett a fiatalok körében, az ehhez társuló fokozott kockázatokkal.Az illegális szerek fogyasztása elsősorban a fiatalok körében jellemző, kockázatai emiatt évtizedekre előre meghatározhatják generációk lelki egészségének alakulását. A szereket kipróbálók arányszáma évről évre növekszik, ezzel együtt a problémás szerfogyasztók száma is emelkedik. Az egyes szer-fókuszú stratégiák célrendszere illeszkedik a LEGOP átfogó célrendszeréhez (pl. Nemzeti Stratégia a Drogprobléma Visszaszorítása Érdekében – 2000 OGY-határozat, Nemzeti Alkohol-politika – véglegesítés alatt, Népegészségügyi Tárcaközi Bizottság elfogadta). A célrendszer beillesztése a LEGOP logikai rendszerébe erősíti az alkohol- és drogstratégia megvalósítását, elősegíti a hazai addiktológiai pszichiátria nemzetközi standardok szerinti pozicionálását,működését, és gazdagítja és hatékonyabbá teszi a LEGOP-ot.Az egyes stratégiák megvalósításának eszköztára közvetlenül hozzájárulhat a LEGOP operatívvá tételéhez, számos már meglévő módszer, program tapasztalatai hasznosíthatók a LEGOP megvalósításában (pl. iskolai prevenciós programok értékelése és tapasztalatai, önsegítő csoportok szervezése és működése, lakossági kommunikáció stb.).Egészséges Társadalom Komplex Program (ETKP)A Lelki Egészségmegőrzés Országos ProgramjaAz Egészségügyi Minisztérium és a Nemzeti Fejlesztési Hivatal komplex programja, amelynek célja elsősorban „a lakosság (munkaerő) egészségi állapotának javítása, az egészségügyben dolgozó humán tőke minőségének (és az ágazat munkaerőmegtartó-képességének) fokozása, magas színvonalú egészségügyi közszolgáltatásokra, mint alaptevékenységre épülő egészségipar fejlesztése, és ezen keresztül az ország nemzetközi versenyképességi potenciáljának emelése”. A program többek között áttekinti Magyarország demográfiai mutatóit, a halálozási arányszámokat, a versenyképesség csökkenésének tényezőit, a termeléskiesést jelentő betegség következtében kieső munkanapok számát, valamint az egészségügyi rendszer struktúráját és működését. Javaslatot tesz a fenti célok eléréséhez szükséges egészségügyi rendszer átalakítására, valamint az ágazatokat összefogó prioritásokra és a változtatások preferencia területeire is. A program habár néhány helyen kapcsolódik a lelki egészség megőrzéséhez és fejlesztéséhez, azonban a lelki tényezők, mint erőforrás, valamint a mentális betegségek kiemelkedő morbiditási és mortalitási mutatói hiányoznak az ETPK-ból . A lelki zavarok a társadalomra rótt igen nagy terhei miatt a mentális megbetegedések magas prioritással kell szerepeljenek a programban, amely ebből a szempontból kiegészítésre szorul. Különösen fontos hangsúlyozni a pszichiátriai megbetegedések előfordulásának gyakoriságát, a cirrhosisban elhunytak számát, a munkanélküliség lelki okait és rizikófaktorait, a termelés kiesést okozó megbetegedésekben a mentális betegségek arányát, a depresszió és az öngyilkosság magas prevalenciáját. Fontos lenne kiemelni az alkoholbetegség és a depresszió szűrését, a pszichiátria szerepét a sürgősségi ellátásban, a krízisellátás lehetőségeit, valamint jelezni, a mentális betegségek ellátásának speciális infrastrukturális és működési igényeit. (nappali kórház, pszichiátriai gondozók, a pszichiátriai ellátás nem alkalmas mátrix rendszerben, stb.) A pszichiátriai rehabilitáció is önálló, komplex terület, valamint a programban hiányzik a demenciák ellátásában a pszichiáter megemlítése. Az anyagban a pszichiátria hiányszakmaként kerül megemlítésre, amely pontosan tükrözi az aktuális helyzetet.Emberi Erőforrások Fejlesztése Operatív Program (EMEROP)A program feltárja a magyar munkaerő-piac, a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű csoportok jellemzőit, belefoglalva a halmozottan hátrányos csoportokat is. Tárgyalja, a magyar lakósság végzettségi és képzettségi szintjét, a felnőttkori képzést, az egészségi állapotot, a társadalmi kirekesztődés arányait, valamint értékeli az érintett intézményrendszereket. Stratégiájában a hangsúlyozza a munkaerő-piac kereslet és kínálatának összehangolását, a területi különbségek csökkentését, a változásokhoz való alkalmazkodás segítését, a tudásbázis és az innováció fejlesztését, az egészségi állapot és a munkavégző képesség javításának lehetőségeit, valamint a társadalmi összetartozás erősítését.A piroritásai közül többek között az oktatás, képzés, innováció mellett kiemeli a társadalmilag hátrányos helyzetű emberek társadalmi befogadásának az erősítését, amelyekhez a LEGOP programja közvetlenül és nagyon sok egyezéssel tud kapcsolódni. Hangsúlyozza, hogy a „szenvedélybetegek, pszichiátriai betegek számára hiányosak a rehabilitációhoz szükséges terápiás programok, holott ezek megléte, elérhetősége alapfeltétele annak, hogy alapvető problémájukat megoldhassák, és ezt követően bekapcsolódhassanak a különböző felkészítő, képzési, illetve foglalkoztatási programokba. Kiszolgáltatott helyzetüket tovább növeli a munkáltatók részéről velük szemben megnyilvánuló diszkrimináció is.” „A sérülékeny, veszélyeztetett társadalmi csoportok körében (tartósan inaktív személyek, hajléktalan emberek, pszichiátriai- és szenvedélybetegek, bentlakásos szociális intézmények fogyatékos, szenvedélybeteg lakói, fogvatartottak és börtönből szabadulók, gyermekvédelmi gondoskodásból kikerülők), illetve a leghátrányosabb helyzetű települések lakói esetében jelentős a szegénység kockázata és annak továbbörökítése. Munkaerő-piaci integrációjuk csak hosszabb folyamat eredménye lehet, amelyben a szociális és mentálhigiénés szolgáltatások szerepét erősíteni kell." Az EMEROP kiemeli, hogy „az utóbbi évek jelentős fejlesztései ellenére is igaz, hogy a fogyatékos emberek, a pszichiátriai és szenvedélybetegek, hajléktalan személyek nappali ellátásai sok helyen nem épültek ki, illetve az igényekhez képest kapacitás-hiányokkal küzdenek, valamint nagyfokú különbségek mutatkoznak a hozzáférés lehetőségeiben a városi és vidéki térségekben élők között. További probléma, hogy a rendelkezésre álló nappali és a rehabilitációs, reszocializációs célú bentlakásos szolgáltatások sem készítik fel megfelelően a gondozottakat a későbbi önálló életvitelre, és ezáltal a munkaerő-piaci kihívásokra." Az operatív program, amely így egyrészt szorosan kapcsolódik a LEGOP prioritásaihoz, egy új támogatási rendszer finanszírozásához fog hozzájárulni. A program támogatni javasolja a megváltozott munkaképességű és fogyatékos emberek foglalkoztathatóságának javítását, különös tekintettel a képzésben való részvétel ösztönzésére. A foglalkozási rehabilitációban az Állami Foglalkoztatási Szervezetnek (ÁFSZ-nek) kiemelt, koordináló szerepet javasol.Az egészségfejlesztési tevékenység csak a célcsoportok kisközösségeinek bevonásával, az emberek közvetlen megszólításával képes célt érni. A teljesen hiányzó regionális szint, valamint a települési szinten meglévő védőnői ellátás, közösségi ápolás, otthonápolás, -amelybe a közösségi pszichiátriai szolgálat is beletartozna – facilitálása szükséges.A támogatás része kell legyen, „a személy legalapvetőbb problémáját kiküszöbölő segítség biztosítása is, ami hajléktalanok esetében a biztonságos lakhatási megoldások felkínálása (pl. félutas ház, szálló, szociális bérlakás, albérlet) a fogyatékossággal élő, szenvedélybeteg, pszichiátriai beteg embereknél pedig ezen túlmenően a rehabilitációt támogató programok elérhetővé tétele.” Az emberi erőforrások fejlesztésében kiemelten javasolja, az innovatív szociális és gyermekjóléti ellátásokat fejlesztését, a családtagok gondozását végző nők visszatérését a munkaerő-piacra. A család és a munkahely összeegyeztetése szempontjából szintén fontosnak ítéli a fogyatékossággal élő, idős, illetve egyéb okból rászoruló családtagok gondozását, a rászoruló otthonában nyújtott szolgáltatások fejlesztését.Humán Infrastruktúra Operatív Program (HIOP)A LEGOP több ponton is szorosan kapcsolódik a Magyar Köztársaság Kormánya által előkészített munkaanyaghoz, amely külön fejezetben tárgyalja az egészségügyi, egészségfejlesztési infrastruktúrát. A LEGOP programja ehhez, elsősorban az Ellátórendszer alfejezettel illeszkedik. A HIOP program általános leírásából hiányzik a mentális betegségeket ellátó rendszer infrastruktúrájának a leírása, azonban a részletes kifejtésben megtalálhatók azok a korszerű elvek, amely a mentális betegségeket ellátó infrastruktúrát jellemzik. A vezető elv, egy a progresszivitás elvén felépülő, regionális, illetve térségi együttműködésen alapuló, betegközpontú, lakosság közeli ellátási formákat előnyben részesítő, megújuló egészségügyi infrastruktúra és rendszer. A jelen pszchiátriai infrastruktúrális rendszer hiányosságain változtatni szükséges.Ilyen például a fogyatékos emberek, a pszichiátriai és szenvedélybetegek nappali ellátásának a teljes hiánya, illetve elégtelen volta. A program külön kiemeli, hogy „az idősek, a fogyatékos emberek, a pszichiátriai és szenvedélybetegek, valamint a hajléktalanok tartós és átmeneti bentlakást nyújtó intézményeiben 2004. évben 78,5 ezer ellátott élt. Az ellátottak több mint fele idős kora miatt részesült intézményi elhelyezésben. A bentlakásos szociális intézmények jelentős része korszerűtlen, nagy létszámú, a funkcióra alkalmatlan, a természetes települési környezettől elszigetelt kastélyépületben működik. Az intézmények túlterheltek, nagyon sok a várakozó. A mindenképpen bentlakásos elhelyezésre szorulók (folyamatos ápolásra szoruló idősek, fogyatékos emberek, pszichiátriai és szenvedélybetegek, hajléktalan személyek, gyermekvédelmi gondoskodásban lévő gyermekek) esetében feltétlenül fenn kell tartani ezeket az ellátási formákat, mindazonáltal a nagy létszámú, sokszor korszerűtlen és túlzsúfolt intézmények kiváltása érdekében szükség lenne lakóotthonok, lakásotthonok létesítésére."Ez a program a hátránnyal küzdők aktivitását, életminőségét, jogaik érvényesülését, lehetőségeit kívánja javítani a szociális ellátórendszer integrált fejlesztésével. A fejlesztésekkel olyan korszerű szociális és gyermekvédelmi intézményi rendszert szándékozik kiépíteni, amelyek a speciális és hátrányos helyzetű társadalmi csoportok (hajléktalan és fogyatékos emberek, pszichiátriai és szenvedélybetegek, gyermekvédelmi gondoskodásban lévő gyermekek stb.) esetében alapvető jelentőségűek az aktivitás növelésében, a méltó életkörülmények megteremtésében.A fejlesztések egyúttal mérföldkövet jelentenek a tervezet szerint a nagyarányú bentlakásos intézményi elhelyezés visszaszorításában is, mivel az intézmények korszerűsítéséhez illeszteni kívánja azokat a fejlesztéseket, amelyek egy adott célcsoport tekintetében a nappali, a rászorulók otthonában nyújtott ellátásokat biztosítják. Így egy-egy rászoruló csoport esetében olyan integrált ellátórendszert támogat kialakítani térségenként, amelynek középpontjában az intenzívebb ápolást, gondozást, rehabilitációt végző bentlakásos intézmény áll, amelyhez nappali intézmények és egyéb szolgáltatások csatlakoznak, lehetőséget adva arra, hogy mindenki a szükségleteinek leginkább megfelelő ellátáshoz jusson.A program megfelel a LEGOP e területen kitűzött céljainak is.Európai Szociális Alap (ESZA)Az ESZA az Európai Parlament és az Európa Tanács rendelete útján jött létre, az EU bővítésével összefüggésben, az Alap egyik célja, hogy támogassa az európai szociális modell korszerűsítését. Céljai között szerepel többek között: a regionális versenyképesség és foglalkoztatás, a változások jobb kiszámíthatósága és kezelése, a gazdasági növekedés elősegítése, a nők és férfiak foglalkoztatási lehetőségeinek, a munka minőségének és termelékenységének fokozása, a humántőke fejlesztése, a munkavállalás és a munkaerőpiaci részvétel javítása, a hátrányos helyzetű személyek társadalmi integrációjának és a megkülönböztetés elleni küzdelemnek a megerősítése, a gazdaságilag inaktív személyeknek a munkaerőpiacra való belépésének ösztönzése, a reformpartnerség előmozdítása. A LEGOP közvetetten minden célhoz, de elsősorban a hátrányos helyzetű személyek integrációjában, a diszkrimináció ellenes tevékenységben, munkaerő-piaci rehabilitációban és a határokon átívelő közös programok kialakításában, illetve részvételében képes csatlakozni, és forrásokat felhasználni az Alapból. A lelki egészség megőrzése a munkahelyen és a lelki megbetegedések kapcsán létrejövő hátrányos helyzet az a két terület, amely révén a LEGOP közvetlenül is kapcsolódni képes az ESZA prioritások alkalmazási köréhez. (ESZA dokumentum, 3. cikkely, 1/a/ii, valamint 1/c/i, és 1/c/ii) Ezen túlmenően a lelki egészségmegőrzésében résztvevő hazai szakemberek, tudósok, oktatók és kutatók kiemelkedő nemzetközi szintű tudására és erőforrásaira építve a LEGOP pályázati lehetőséget biztosít a humántőke-beruházások bővítésére és javítására az oktatás, a szakképzés, az egész életen át tartó tanulás, a jobb minőségű alap és szakképzés, a kutatás és innováció valamint posztgraduális tanulmányok és kutatók képzésén keresztül. Szemünk fénye a gyermekNépegészségügyi Program5. A dokumentum kapcsolódása az EU, WHO fejlesztéspolitikai dokumentumaihozZöld Könyv - A lakosság mentális egészségének javítása. Az Európai Unió mentális egészségügyi stratégiájának kialakításaSzembenézve a kihívásokkal, megoldásokat keresve - WHO Európai Miniszteri Konferencia a Mentális Egészségről6. A dokumentumban foglaltak megvalósítása, további teendők7. A tervezési folyamat és a partnerségi egyeztetésA LEGOP megalkotása 2006. áprilisa és augusztusa között valósult meg. A dokumentum létrehozása a Magyar Pszichiátriai Társaság / Pszichiátriai Szakmai Kollégium munkacsoportjának feladata volt, az Egészségügyi Minisztérium illetékes főosztályaival szoros együttműködésben.Ahhoz, hogy a LEGOP betölthesse szerepét, azaz hosszú távra – kormányzati ciklusokat átívelően – rögzíthesse a lelki egészség ügyének és az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésének stratégiai kereteit, a célrendszer és a fő beavatkozási területek meghatározásához erős szakmai, társadalmi és politikai konszenzus kialakítása szükséges. Ehhez fokozatos, több lépéses stratégia-fejlesztési folyamat valósult meg: szakértők, tanácsadók széles körének, intézmények és szakmai szervezetek, valamint a szakmapolitika szereplőinek – beleértve a régiókat is – ismétlődő bevonása történt meg. „ A stratégiai elvek elfogadása után az érintett szakterületek (pszichiátria, pszichológia, pszichoterápia, szociális szféra, oktatás stb) kompetenciájuknak megfelelően megalkotják a cselekvési programjaikat, majd ez után indokolt az egyeztetés, az intézményi, regionális reformok kidolgozása. A szakmai és társadalmi partnerekkel[1] való párbeszéd érdekében a tárca eddig három fővárosi és hat regionális fórumot rendezett. A koncepció egyes, továbbfejlesztett változatait a tárca egy internetes portál (http://www.euagazat.hu) segítségével, elektronikus úton is elérhetővé tette. A minisztériumi jóváhagyást követően 2005. szeptemberében került sor a dokumentum partnerségi egyeztetésére. IV. A LEGOP módszertana1. A dokumentum felépítése2. A LEGOP-ban használt egészségmodell

A korszerű, funkcionális szemléleten alapuló egészségmodell az egészséget nemcsak a szervezet, hanem az egyéni és a társas tevékenykedés szintjén is jellemzi. Az egészség definíciójából kiindulva az egyén testi, lelki, szociális működésének épségét aszerint határozhatjuk meg, hogy mennyire tud különböző tevékenységeket végrehajtani és részt venni a társadalom életében – beleértve a szűkebb és tágabb közösséget – illetve harmonikusan alkalmazkodni környezetéhez. Ezek ismeretében jellemezni lehet az egyén funkcionális működési állapotát. Működés-csökkenésről akkor beszélünk, ha egészségprobléma miatt akadályozott a mindennapi tevékenykedés vagy korlátozott a társadalom életében való részvétel.

A működőképesség kategóriáinak hazai adaptálása során a korábban is használatos fogyatékosság és rokkantság szavak jelentését bővítették, illetve úgy módosították, hogy tartalmilag lefedjék a korábbi kifejezések jelentését. A mentális egészség szempontjából a központi idegrendszer anatómiai szerkezetét és/vagy valamely élettani funkcióját érintő problémát – beleértve a pszichés funkciókat is – összefoglaló néven károsodásnak nevezzük.

Fogyatékosság alatt az alapvető tevékenységek akadályozottságát értjük. A mentális fogyatékosság ennek alapján az egyénnel szemben támasztott személyi, társadalmi, foglalkozási vagy normatív igények, kötelezettségek teljesítését biztosító mentális képességek károsodás miatti hiányossága.

A károsodás és a fogyatékosság elkülönítése fontos, mert eltérő megközelítést igényelnek. A mentális károsodás akkor vezet mentális funkciócsökkenéshez, ha a károsodást az egyén nem tudja kompenzálni valamilyen alkalmazkodási magatartásmintával, a környezet megfelelő átalakításával vagy segédeszköz igénybevételével. Ebben a szemléletben tehát a személyes és a környezeti tényezők kölcsönhatása kap hangsúlyt. Ebből az következik, hogy a mentális fogyatékosság (akadályozottság) az esetek egy részében megelőzhető, megszüntethető vagy legalább csökkenthető.

A rokkantság a társadalmi részvétel korlátozottsága, a károsodás vagy a fogyatékosság miatt kialakult olyan jellegű hátrány, amely korlátozza az egyént társadalmi (kora, neme, gazdasági, szociális és kulturális tényezők által meghatározott) szerepeinek betöltésében. A fogyatékosság illetve a rokkantság súlyos fokaként értelmezhető, ha valaki tartósan más segítségére szorul az önellátásban. Ezek az állapotok jelentős betegségterhet jelentenek, mert alapvetően befolyásolják az életminőséget, illetve a rászorulók ellátása mind a családokra, mind az ellátórendszerre komoly terhet ró.

A lelki egészség fogalmának meghatározására nincs szakmailag általánosan elfogadott definíció a jelentős szemléleti különbségek miatt. Abban azonban teljes az egyetértés, hogy a mentális egészség több a mentális zavarok hiányánál. A mentális egészség fogalom koncepciói általában a szubjektív jól-létet és az egyén (széles értelemben vett) kognitív-intellektuális és érzelmi lehetőségeinek érvényesítési képességét szokták magukba foglalni. Az Európai Unió vonatkozó monitorozási projektje által ajánlott meghatározás szerint a mentális egészségnek két szempontja van, a pozitív, illetve a negatív mentális egészség. A pozitív mentális egészség önálló értékként, vagy erőforrásként fogható fel, amely magában foglalja a kedvezőtlen életeseményekkel, helyzetekkel (adversity) való megbirkózás és a lelki zavarok (breakdown), valamint a különféle egészségproblémák elkerülésének képességét fokozott stresszt („distresszt”) keltő élményekkel való szembesülés esetén.

A negatív mentális egészség a mentális zavarokat, tüneteket és problémákat foglalja magába. A mentális egészség az általános egészség része, a személy és környezete közötti egyensúlyi állapot egyik kifejeződése. Befolyásoló tényezői az egyéni biológiai és pszichológiai tényezők, a szociális interakciók, a társadalmi struktúrák és erőforrások és a kulturális értékek.

V. Jövőkép1. A lakosság mentális egészségi állapotának előrejelzése

A WHO előrejelzése szerint a mentális zavarok gyakorisága és terhe várhatóan a jelenleginél is nagyobb lesz a jövőben, többek között a major depresszió a jelenlegi második helyéről vezető helyre kerül a betegségterhek tekintetében. Ebben elsősorban az urbanizációnak, a fokozódó civilizációs stressznek tulajdonítanak oki szerepet. Másik jelentős probléma az északi féltekén a lakosság elöregedése. A pesszimista forgatókönyvek az idősellátásban nem csupán a pénzügyi források elégtelenségét, hanem egyáltalán az ellátáshoz szükséges humán erőforrás hiányát, ezek következtében pedig az ellátórendszer fenyegető összeroppanását vetítik előre.

Magyarország mind a két tekintetben az átlagosnál is veszélyeztetettebbnek tekinthető. Az urbanizációs folyamatok az úgynevezett feltörekvő gazdaságokban, így Magyarországon is várhatóan erősödnek, a magyar lakosság már jelenleg is kedvezőtlen demográfiai mutatói a közeljövőben még tovább romlanak. Amennyiben a várható élettartam növekszik, kézenfekvő a demenciák megszaporodása. Ezen túl a lakosság elöregedése a mentális zavarok többségének krónikus lefolyása miatt is a mentális egészségproblémák prevalenciájának emelkedését jelzi előre.

A pontosabb hazai előrejelzés és a várható kihívásokra való felkészülés érdekében kiemelten szükséges a mentális egészségproblémák monitorozása.

Annak érdekében, hogy az előre jelzett kockázatok negatív következményeit elkerüljük és a lakosság mentális egészségi állapotának romlását megakadályozzuk, illetve lehetőség szerint javítsuk, a lakosság mentális egészségének a kiemelt prioritások közé kell kerülnie.

2. A mentális zavarok egészségügyi ellátása

Az egészségügyi ellátórendszer infrastruktúrája és annak működése alapvetően befolyásolja a betegség, a funkciócsökkenés - és ezzel többek között a munkaerőpiacról való távolmaradás - időtartamát, valamint az ellátórendszer fenntartására és működtetésére fordítandó állami kiadások nagyságát. Ezzel az egészségügyi infrastruktúra közvetlen hatást gyakorol a foglalkoztathatóságra és az ország versenyképességére, befolyásolja az ország erőforrásainak dinamizálását.

A mentális zavarok egészségügyi ellátásában bekövetkezik a régóta hangoztatott paradigmaváltás. A mentális egészségügyi szolgáltatások intézményrendszere átalakul, decentralizált, integrált, a szükségletekhez rugalmasan alkalmazkodni képes ellátórendszer működik. A decentralizált ellátórendszer egyben területileg kiegyenlített hozzáférést biztosít, ezzel javítja az ellátáshoz való hozzáférés terén az esélyegyenlőséget is. A mentális betegségek számának növekedéséhez megfelelő szinten tartott fekvőbeteg kapacitás mellett a járóbeteg kapacitások és a pszichoterápiás, pszichológiai szakellátás kapacitása megfelelően kibővül. Megtörténik az ellátottak szükségleteihez alkalmazkodó speciálizálódás is, ide értve a határterületi specializációkat, a pszichoszomatikus, pszichoterápiás ellátás terápiás közösségű szakkórházi és járóbeteg szakellátási szinteket és a pszichiátriai rehabilitáció teljes spektrumának elérhetőségét a közösségi ellátási formákig. Kialakulnak a szakmaközi integráció színterei, elsősorban a pszichoszomatika, a kardiológia, az onkológia területén.

Az új ellátási modell sokszínű intézményhálózatra támaszkodik, köztük kórházi ellátásra is. A fekvőbeteg ellátás csak a szükséges, szakmailag indokolt esetekben, a lehető legrövidebb időtartamban zajlik, lehetőleg az általános kórházak lakosságközeli osztályain. A pszichiátriai szakintézetek funkciója a területi ellátás helyett a progresszív ellátás (specializálódás) lesz. A szolgáltatások zömét az egészségügyi és szociális szolgáltatásokat integráló közösségi központok nyújtják, amelyek a jelenlegi, országos lefedettségű pszichiátriai gondozó intézetekre épülnek. Az ellátási forma, illetve a szolgáltatások megválasztásában a medikális modellhez képest nagyobb szerep jut az ellátást igénybevevő kliens, illetve az őt gondozó^[2] igényeinek, az optimális megoldásról folytatott folyamatos konzultáció formájában.

Ez az ellátási modell megfelel a mentális betegségekben szenvedők komplex, biológiai, pszichoterápiás és szocioterápiás, rehabilitációs ellátási szükségleteinek. A lakossághoz közeli ellátások között széles körben hozzáférhető különböző szakambulanciák működnek. Az addiktológiai, a gyermek- és serdülő pszichiátriai-pszichoterápiás rendelések mellett kialakulnak a kisebb szubspecialitások ellátási struktúrái (depresszió, szorongás, krízis, organikus zavarok, ambulancia, memóriaklinika, stb). A medicinális társszakmák felé szoros kapcsolatot jelentenek a liaison-pszichiátria elveinek megfelelő pszichoszomatikus szakambulanciák.

A rehabilitációs- és krónikus ellátásban a valós szükségletekhez alkalmazkodó, integrált rendszerek alakulnak ki, a párhuzamosságokat kiküszöbölik. Az egészségügy területén a krónikus betegellátás, a rehabilitáció és az ápolás kapacitásai megfelelőek. A szociális otthonok befogadóképessége elégséges, az ellátásra várakozók száma, a várakozás ideje kielégítő, érvényesül az egyenlő hozzáférés elve. Mindkét ellátórendszert méltán jellemzi a korszerűtlen infrastruktúra. A rehabilitációs hálózat a funkciócsökkenés, a fogyatékosság okozta szükségleteket, illetve az idősellátás során a változó életkori profilok mellett a különleges életkori igényeket is kielégíteni képes.

A krónikus ellátásban hasonló átalakítások után a nagy létszámú, a közösségtől sokszor szeparált bennlakásos intézmények helyett a betegeket igényeik szerint a közösségbe integrált lakó- és lakásotthonokban helyezik el. Az ellátás megfelelő területein és szintjein (pl. drog, időskori ellátás, hospice) civil és karitatív szervezetek kiterjedten részt vesznek. A védett (támogatott) munkahelyek kellő számú megszervezése elengedhetetlen. 3. A mentális egészséget befolyásoló ágazaton kívüli tényezők

A WHO szerint a mentális egészség szociális, környezeti és gazdasági meghatározói a következők:

Kockázati tényezők Segítő tényezőkHozzáférés kábítószerekhez és alkoholhoz A felelősség felvállalásaBevándorlás, áttelepülés Az etnikai kisebbségek integrációjaIzoláció, elidegenedés Pozitív személyközi kapcsolatokOktatás, közlekedés, lakhatás hiánya Közösségi részvételA lakókörnyezet szétesése Szociális felelősségtudat és toleranciaA kortársak általi elutasítás Szociális szolgáltatásokRossz szociális körülmények Szociális támogató és közösségi hálózatokRossz tápláltságSzegénységFaji alapú igazságtalanság vagy megkülönböztetésHátrányos szociális helyzetUrbanizációErőszak és bűnözésHáborúMunkahelyi stresszMunkanélküliség

A WHO felsorolásával lényegében egyetértve, a protektív tényezők kiegészítendők az orvostudomány, a pszichológiai kultúra és a spiritualitás területeivel.

A felsoroltak közül Magyarországon a közeljövőben a mentális egészségproblémákra való hatás szempontjából a fejlett országokhoz képest – remélhetőleg a háború kivételével - valamennyi társadalmi jellegű kockázati tényező kiemelt jelentőségű. A felsoroltak mellett „sajátos” kockázati tényezőnek kell tekinteni a rendszerváltással járó gyökeres gazdasági-társadalmi-politikai változások személyes feldolgozását, az ezekkel való megküzdést, amely még hosszabb távon is éreztetni fogja hatását. A segítő tényezők közül a „civil társadalom” megerősödésétől, az állami paternalizmus további leépítésétől várható kedvező hatás. Ugyanakkor a szociális ellátások fejlesztése, a szociális hálónak a rendszerváltás utáni meggyengülésének korrekciója szükséges.

Az említett tényezők áttekintéséből szembetűnő, hogy a mentális egészségproblémák megelőzése és kezelése távolról sem csak az egészségügy felelőssége, sőt a legtágabb értelemben vett szociális szférán is túlmutató problémakör, amely csak az egészségügyi és szociális szféra szoros együttműködése során kialakult új struktúrában képzelhető el hatékonyan. Azt is hangsúlyozni kell, hogy cirkuláris oksági folyamatokról van szó. A mentális egészségproblémák következményei között szinte az összes kockázati tényezőt megtalálhatjuk, ugyanakkor a mentális problémákkal küzdők az érintett aktivitását feltételező protektív segítő tényezők terén is hátrányba kerülnek. A mentális problémák megelőzése, kezelése, rehabilitációja ennek megfelelően a felsorolt szociális, környezeti és gazdasági interdiszciplináris, interszektoriális együttműködés szükségességét vonja maga után, amelyből nem hiányozhat a mentális zavarok korszerű idegtudományi és pszichiátriai kutatását-kezelést biztosító körülmények megteremtése sem.

Optimális forgatókönyv szerint széles körben felismerik és elismerik, hogy a lelki egészséget meghatározó tényezők többsége az egészségügyi szektor kompetenciáján kívül esik és más ágazatok (oktatás, környezetvédelem, közlekedés, földművelés és vidékfejlesztés, pénzügyi tervezés, gazdaság, ifjúságvédelem, sport, munka világa) hatáskörébe tartozik. Erre alapozva eredményes és hatékony ágazatközi együttműködések alakulnak ki, megfogalmazódnak és megvalósulnak az egészségügyön kívüli ágazatok népegészségügyi vonatkozású fejlesztési irányai, feladatai.

A munka világában a foglalkoztatottság emelkedik, kiterjedt részfoglalkoztatási-, távmunka-, otthonról (intézetből) végezhető munkalehetőségek, a munkavállalók igényeivel is összhangban kialakított munkakörülmények (rugalmas munkaidő, stb.) létesülnek. A munkáltatók többsége felismeri, hogy a munkavállaló jó/jobb egészsége és a produktivitás, versenyképesség között szoros összefüggés van, ennek megfelelően a dolgozók egészségmegőrzésére figyelő munkahelyi és vállalatvezetési kultúra alakul ki, a munkahelyi stresszt minimalizálják, a munkavállalói jogok érvényesülnek, körük szélesedik. A mentális betegségben szenvedő (pl. a kiégési szindrómától veszélyeztetett) munkatársakat munkahelyi és a munkahely által támogatott szűrőprogramok során azonosítják, a veszélyeztetett csoportoknak tanácsadás, egyéb támogatási lehetőségek állnak rendelkezésére. A mentális zavarban szenvedők munkaerőpiacon való megjelenését és megmaradását támogatják mind az érintettek, mind a munkáltatók oldalán, kielégítő számú, a funkcionalitás csökkenésnek megfelelően védett, támogatott munkahelyek a mentális betegséggel vagy fogyatékkal élőknek, az ezen a területen működő civil szervezetek fokozottan támogatottak, a terület jogi szabályozása és a támogatási rendszerek átlátha