Feltámadás újra nőként Alexandránál 2001. decemberében diagnosztizálták az emlődaganatot. Egy hónappal később már meg is volt a műtét. Egyidejűleg be is helyezték az implantátumot. - Ezt én kértem így, de hamar meg is bántam - tódulnak elő az emlékek most, az évek távlatából. - A mai eszemmel biztosan elutasítottam volna, mert utána még évekig nem jöttem rendbe. Jóval később jutott el Pécsre, egy neves plasztikai sebészhez, aki aztán négy műtéttel helyrehozta. Ez már olyannyira jól sikerült, hogy ránézésre el sem hinné senki, mi mindenen ment keresztül ez a vonzó fekete fiatalasszony. A Százszorszép Hastánc Klub törzsvendégei szinte kivétel nélkül közelebbi ismeretségbe kerültek már a daganatos megbetegedések egyik, vagy másik válfajával. Az egyik csoport nővérekből áll, a másikban - akikkel én találkoztam - a legtöbben műtéteken vannak túl, esetenként csonkolásos műtéteken. Ők megismerték a kemoterápiás kezelések mellékhatásait, és némelyikük még ma is küzd az életéért. Van, aki egyenesen a kezelésről jön le a klubba, mert itt még a rosszullétét is el tudja feledni. Amire nem gondol az ember, az nincs is. Felcsendül a keleties zene, és a hölgyek - nagyjából harminc és hetven között - ütemesen ringatják a csípőjüket, kígyózó mozdulatsor hullámzik végig a válluktól a hasukon át egészen a lábujjuk hegyéig. Az egyik hosszúujjú almazöld trikóban és világosszürke szabadidőnadrágban, a másik a hastánchoz stílusában jobban illő, díszesen kivarrott topban, és szorosan tapadó, csörgő érmékkel teleaggatott kendőben hajladozik a parketton. Alexandra - valójában nem is ez a neve - teljesen átadja magát a táncnak. Ő már tudja, érzi, hogy a győztesek közé tartozik. Nem táncversenyt nyert: itt nem hirdetnek helyezetteket. Hanem a betegséget győzte le sok-sok éves küzdelemben. - A kemoterápiától ödémás lett a bal karom -mondja. - Kórházba kerültem, és az ottani ágyszomszédomtól hallottam először erről a hastáncklubról. Az már önmagában is sokat jelentett, hogy nem kellett csonka mellel élnem. Tudja, sok férfi szemében az a két dudor jelenti a nőt. Ha az hiányzik, oda a nő is. Nálam a műtétekkel pótolták a hiányt. De ez a hastánc a lelkemet segít meggyógyítani, érzelmileg is segít, hogy ismét nőnek érezhessem magam. Marcsi már hetven is elmúlt. Azt mondja, borzasztóan jól érzi magát Valaha népitáncos szeretett volna lenni, csak az anyukája nem engedte akkor. Hiába, a fiatal lányok számára más idők jártak akkor. Más idők, más erkölcsökkel. A népitánc nem tartozott az illendő dolgok közé. . - Én már három éve járok ide, mert úgy éreztem, nem kell örökké magamba zárkóznom - lép hozzánk a szünetben Erzsébet. - Jót tett a mozgás, és elmondhatom, hogy a betegségem legalábbis nem romlott. Az sem mellékes, hogy sikerült barátokat szereznem. Kata jógát tanít. Ő sosem volt beteg: - Azért vagyok itt, hogy segítsek a lányoknak - mondja. - Én azt vallom, hogy az agyunk dönt az egészségtudat és a betegségtudat között. Van itt egy hölgy, aki ma tíz évvel fiatalabbnak látszik, mint három esztendővel ezelőtt, amikor először találkoztunk. Nőként sikerült feltámadnia. A klubtagok körében refrénként tér vissza a mondat: megint nőnek érzem magam. És ez a legfontosabb Szalai Márta szerint, aki három esztendeje, 2005. március 8-án alapította meg a Százszorszép Hastáncklubot. - A Nőnapon? Ez szép gondolat - jegyzem meg. - Pedig nekem eszembe sem jutott akkor a dátum - neveti el magát. A nap kiválasztása egyáltalán nem volt tudatos. Inkább a véletlenek összjátékának nevezném. Aznap a munkahelyemen, a kórházban gyönyörű virágcsokrokat kaptam az orvosoktól. Először azt hittem, a klubomhoz gratulálnak, csak azt nem értettem, hogyan szereztek róla tudomást. Viszont, amikor kiderült, hogy a Nőnapnak szólnak a virágok, éreztem az egészben valami sorsszerűt. Mégsem lehet egészen véletlen, hogy pont ezen a napon indult el a klub. Az örökké vidám, mindig nevetésre kész Szalai Márta onkológián dolgozik. Egyetemet is végzett, diplomás főnővér. Vidámsága éppen azt a rengeteg tragédiát próbálja ellensúlyozni a lelkében, ami naponta rázza meg a közvetlen környezetét. Márta imádja a ruhákat, és azt, hogy nő lehet - Hobbym volt a hastánc - magyarázza.- Azért is választottam ezt, azért is csináltam, mert valahol le kellett vezetnem azt a sok szörnyűséget, amit odabenn, az onkológián naponta átéltem. Nálunk mások is vannak ezzel így. Nekem a hastánc, a kollégáimnak valami egyéb hobby segített, és segít ma is, hogy talpon tudjunk maradni, és egészséges legyen a lelkünk. Higgye el, a mi munkánkat nem lehet másképp csinálni. Mert akkor depressziós lesz, teljesen kiég az ember. - Sokat beszélgettem a nálunk kezelt nőkkel - idézi fel a máig fájó emlékeket. - lehangoló volt látni, hogy mennyire befelé fordultak. Mit is tehettek volna, amikor nem lehetett nem észrevenniük, hogy elfordult tőlük a férjük, akik között akadt olyan lelketlen is, aki az asszony szemébe vágta: Undorító vagy! Lehet-e valakit a nőiességében ennél durvábban megsérteni? Látogass el megéri! http://www.daganatok.hu/20080408-feltamadas-ujra-nokent