Emlékezzünk Békés, meghitt síri csendben, Némává lett szeretettel Gyújtunk gyertyát minden évben, Nem feledett érzésekkel. Megható a sok gyertyafény, S szívünkben ott él a remény, Hogy mind békében nyugszanak Itt e megszentelt föld alatt. Kedves drága szeretteink, Kikre mindig emlékezünk, Könnyes szemmel mondunk imát, S tesszük szívünkre a kezünk, Mert tudjuk ott élnek tovább Minden egyes dobbanásban, S látjuk szemük csillogását Mindegyik kis gyertyalángban. Emlékezzünk békés csenddel, El nem múló szeretettel, Gyújtsunk gyertyát a lélekért, A holtakért s az élőkért. De ha elmúlik ez a nap, Ne múljon az emlékezés, Maradjon meg a szívünkben Minden nap a reménykedés, Hogy szép szeretetben éljünk, S ha egyszer majd véges létünk Alkonyához elérkezünk, Békességben pihenhessünk. Gyújtsanak értünk is gyertyát, S teljesülnek reményeink: Ne feledjenek el soha minket sem a szeretteink! Purzsás Attila (2010. október 16.) A temető Léptem zörren, halkan, csöndben, az őszi ködben, hozzád jöttem. Vaskapu nyikorog, fázón vicsorog, húrjait pengeti, fagyos szellő lengeti. Átlépem "küszöbét", megváltó üdvösség, s lerántva ködfátylát, ezernyi gyertyaláng, mint forró szeretet, hirtelen ölel át. Ami máskor hideg, s rideg, ezen a napon fénylő sziget, hova a lélek is egy percre visszatér, hogy velünk együtt emlékezzék. Nyiraty Gábor Emlékezzünk kegyelettel Ezernyi apró fény, sok pici mécses lángja félénken pislákol, a szél, ha útját állja... Itt van ma köztünk mind, aki elment, akkor is, ha még nem nyert kegyelmet, akkor is ha csillag lett az égen, vagy utolsó erejével vajúdta, hogy: MÉG NEM! A holtak útját járjuk szüntelen. Felemel minket a gyász: - A megérett kalász learatva, de ami még nem szökkent szárba... Ó mondd, minek? Nevek és arcok vonulnak sorba. Ifjak, öregek, mind ki megpihent. Arcukat látni vélem a kis mécsesek lángjai felett. Visszatérnek, hogy figyelmeztessenek: - Az élet mulandó, nehéz a feszület. Mert ahol ők most lakoznak, csönd van és magány. Csak maradjunk itt a földön, amíg lehet! Síri a csönd és méltóságteljes, s mi, akik vesszük az üzenetet, fejet hajtunk előttetek! Emlékük legyen áldott, nyugalmuk csendes, Gyászunkban legyen az Úr hozzánk kegyelmes! Török Stenczer Enikő (2010.) Mindenszentek napján Mindenszentek hajnalán beszökött a tél, Megmutatta kemény arcát, rideg volt, s fehér Dermesztő, vad hidegre ébredt minden ami él, S a kerteken már megmaradt a dér. A fa ágán még kapaszkodik egy megsárgult levél, Megfeszítve erejét a végsőkig remél, Bár tudja, már csak néhány percig él, S mint a többi, Ő is földet ér. A temetőkert fagyos útján fázós emberek, A fejfákhoz igyekeznek, hol halottaik felett Emlékező, könnyes szemmel kulcsolnak kezet, S ma minden síron gyúlnak mécsesek. Sima István