Előttünk fekszik a 2008. év költségvetése, amelynek az egészségügyet érintő fejezetéről szeretnék néhány szót szólni. Ha röviden kellene jellemeznem, úgy fogalmaznék az egészségügyben 2008. a kettős stabilitás költségvetése.
A kettős stabilitásé, tisztelt hölgyeim és uraim, mert 2008. már a stabil, kialakult működés éve lesz, s ez a költségvetésben is jól megmutatkozik. A legszükségesebb átalakításokat idén elvégeztük, az ellátórendszer újraszabályozása megtörtént, a jövő évben már nincs szükség olyan nehéz lépésekre, mint, amiket idén kellett megtennünk. A biztosítási rendszert leszámítva, már nincs szükség újabb átalakításokra, nagyszabású változtatásokra – ez az egyik oka annak, hogy a stabilitás költségvetéséről beszélhetek.
Másik nagyon fontos ok az, hogy erre az évre a rendszerváltás óta első ízben terveztünk – ráadásul megalapozottan, tartható módon – egyensúlyi költségvetést. Olyat, amelyben a bevételi oldal és a kiadási oldal egyensúlyban van. Nem hiányban gondolkodunk tehát, hanem kiegyensúlyozott, stabil finanszírozásban. Ez nemcsak pénzügyi szempontból meghatározó, hanem elvi szempontból is: az új rendszer éppen az egyensúly megteremtése által sokkal inkább tekinthető valódi társadalombiztosításnak, mint a korábbi évek költségvetései. A jövő évi egészségügyi költségvetés már erre a stabil alapra épül, és az ideihez hasonlóan jövőre is megőrizzük az E-Alap egyensúlyát.
A valódi társadalombiztosítási működést erősíti az az új elem is, hogy az Egészségbiztosítási Alaphoz a költségvetés azok helyett, akik jogosultak, de járulékot nem fizetnek, fejkvóta alapon, átlátható és kiszámítható módon járul hozzá. Megszűnik tehát a társadalombiztosítás korábbi függése, mert a járulékfizetésben is megjelenő nemzeti kockázatközösségben az állami hozzájárulás kiszámíthatóan jelenik meg. Jövőre a nemzeti kockázatközösség valóban az lesz, aminek nevezzük: a nemzet járulékokból összeadott, személyekre lebontható kockázatközösség. (Mellékesen jegyzem meg, ezt a kockázatközösséget a biztosítási rendszer átalakítása során is mindenképpen meg fogjuk őrizni.)
Az, hogy jövőre a „stabilitás költségvetése” működhet, nem a véletlen műve. Az elmúlt másfél évben nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy idáig eljuthassunk. Ne feledjük el: az egyensúly a 2006. végén elfogadott öt reformtörvénynek köszönhető.
Fontos kiemelnünk, hogy ma nem lenne kezelhető a gyógyszerkassza, ha nem születik meg a Gyógyszer-gazdaságossági törvény. De megszületett, és ennek eredményeképpen sikerült megakadályoznunk a túlköltést, és nem utolsó sorban versenyre kényszerítenünk a gyártókat, aminek következtében 2007. április 1. óta havonta csökkennek a gyógyszerárak és a térítési díjak.
A magyar egészségügy történetében a rendszerváltás óta soha nem fordult elő olyan időszak, amikor az elmúlt időszakhoz hasonló mértékű árcsökkenés történt volna – és ne feledjük, egy működő mechanizmusról van szó, tehát a tendencia folytatása jövőre is várható.
Szintén lényeges elem volt a vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetése. 2007-re 22 milliárd forint bevételt terveztünk, nagyságrendileg ennyi is fog realizálódni. De nehogy azt higgyük, hogy a vizitdíj költségvetési hatása kimerül a bevételek alakulásában! A vizitdíj – éppen az indokolatlan orvoshoz fordulások, és gyógyszerfelhasználás visszaszorítása útján – nagyon jelentős mértékű, körülbelül 30-35 milliárd forint körüli megtakarítást is jelent az E-alap számára. A vizitdíj és a kórházi napidíj együttes hatása tehát körülbelül 60 milliárd forintra tehető, ami a teljes háziorvosi rendszer egy éves finanszírozásának összegével egyenértékű. Kérem, ne tegyünk úgy, mintha a vizitdíj kiesése nem jelentene nagyon komoly forráskiesést az egészségügyből!
Szintén a valódi kockázatközösség megteremtését szolgálta az az egyensúlyjavító lépés is, amely már idén jelentősen, mintegy 500 ezer fővel csökkentette a potyautasok számát, azaz növelte azoknak a számát, akik járulékot fizetnek.
Mindezek után röviden tekintsük át a jövő évi költségvetés egészségügyet érintő fejezetének legfőbb számait – az idei számok tükrében!
2007-re 1668 milliárd forint kiadást terveztünk, ez az összeg azonban tartalmazta a Nyugdíjbiztosítási Alapba átkerülő pénzügyi ellátásokra szánt 285 milliárd forintot is. Ezek nélkül az idei összeg 1383 milliárd forint. Ezzel szemben a 2008-ra tervezett előirányzat 1435,9 milliárd forint, azaz jövőre közel 53 milliárd forinttal költhetünk majd többet egészségügyre, mint idén.
Pénzügyi ellátásokra az idei 225,8 milliárd forinttal szemben jövőre 234,5 milliárd forint jut, a táppénz kassza az idei évhez képest például 8,8 százalékkal, 106,8 milliárd forintra nő.
Növekszik a természetbeni ellátásokra fordítható összeg is.
Míg idén e célra 717,5 milliárd forint lett megszavazva, jövőre 739 milliárd forint a terv, azaz, mintegy 20 milliárd forinttal több áll az ellátók rendelkezésére, mint az idén.
A gyógyszerkassza idei tapasztalatai alapján jövőre 349 milliárd forint támogatást kap, ez az idei 364 milliárd forinthoz képest csökkenés, azonban ismerve a Gyógyszer-gazdaságossági törvény által elindított folyamatokat, amelyek eredményeit április óta a lakosság is a pénztárcáján érezheti, ennek az összegnek is elegendőnek kell lennie a kiadások fedezésére.
Az idei év egyik sok kihívással terhelt területe volt a gyógyászati segédeszközök támogatása. Az év során itt jelentős korrekciókat hajtottunk végre. Ugyanez tükröződik a jövő évi tervezett számokban is. Az idei előirányzott 35 milliárdhoz képest jövőre 42,7 milliárd forintot tervezünk e célra fordítani. Őszintén reméljük azt is, hogy jövőre beindul ugyanaz az árverseny a gyógyászati segédeszközök piacán is, ami a gyógyszerpiac látványos eredményeit hozta, és ezzel a gyógyászati segédeszközök árai is elkezdenek csökkenni.
Utazási költségtérítésre az idei 7 milliárd forint helyett 7,5 milliárd forint jut majd.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a társadalombiztosítás egyensúlyi helyzete miatt olyan fontos feladatokra is tudunk költeni, amikre korábban nem volt pénz! Ide sorolom azokat a kiadásokat, amelyek a betegek komfortérzetét növelik: jobb lesz a kórházakban az étkezés, javítani fogjuk a kórházi higiéniát.
Összességében tehát világosan látható: az elmúlt időszak reformjai a meghozták az első eredményeket. Stabil, kiszámítható, tervezhető módon, mérsékelt, de folyamatos bővülést tudunk garantálni a rendelkezésre álló keretekben. A stabil pénzügyi rendszer pedig jó alapokat, a kiszámítható fejlődés és a javuló minőség lehetőségét jelenti – de ne feledjék, - és itt hadd utaljak vissza a tegnap lefolytatott politikai vitára – hogy mindez nem pótolja a biztosítási rendszer reformját, amely az új érdekeltségek megjelenésével, gazdaságos, mégis egyre jobb minőségű szolgáltatást eredményez.
A jövő évi az utolsó költségvetés a régi biztosítási rendszerben, amely stabilitásával előkészíti az új rendszer biztonságos bevezetését.
Köszönöm a figyelmüket!
Kommentáld!