Kincs a lélek mélyén Az NLP módszere a pszichológiai orvoslásban Ha az embernek testi fájdalma van, gondolkodás nélkül fordul az adott szakemberhez: aligha vívódik álmatlan éjszakán, mielőtt sajgó bal felső hatosát megmutatja a fogorvosának. Ha viszont boldogtalan, ha módszerei régóta nem úgy működnek az életében, ahogyan azt önmagától megszokta, és főként értetlenül áll ez előtt, meglehet, hosszabb-rövidebb tusájába kerül, amíg terápiára szánja rá magát. A valóságban persze lehetetlenül abszurd dolog volna a lelki bajok orvoslását kevésbé fontosnak értékelni, mint a testiekét – ennek hangsúlyozása alighanem kacagtató naivitás, nem is vesztegetjük az időt érvekre. A rendelőben azután – amely a fizikai nyavalyáink gyógyítását célzó helyiségek többségével ellentétben, mint mondani szokás, megnyugtató környezetnek bizonyul – az út sokfelé ágazik. Mi most egy olyan módszert szeretnénk górcső alá venni, amely egyfelől része a pszichológiai orvoslásnak, másfelől kilóg a sorból. Elfogadásához többnyire bizalomra van szükség, eredményessége ugyanakkor kétségbevonhatatlan. Nagy eséllyel indulna a világ legjótékonyabb nyelvtörője címért: a neve neurolingvisztikai programozás, rövidítve NLP. Mint minden valamire való segítőmódszer, azt mutatja meg, hogy a segítség bennünk rejlik, és azt, hogyan találjuk meg magunkban. Átírni a múltat Ezek után tartozunk annyival az Olvasónak, hogy nagyon gyorsan elmagyarázzuk a kifejezés jelentését. Ezt a módszert a pszichológus-matematikus Richard Bandler, és a nyelvész John Grinder fejlesztette ki a hetvenes évek elején Kaliforniában – akkoriban mindketten fiatalemberek –, ők is adtak neki nevet. A „neuro-”, azaz idegi előtagot az indokolja, hogy a világ valamennyi ingere, mint információ, öt érzékszervünk és idegrendszeri működésünk közvetítésével áramlik a tudatunkba. A módszer egyben „lingvisztikus”, a nyelvhez szorosan kapcsolódó: az ingerek megjelenése után működni kezd a nyelv, nevet ad, értelmez. A „programozás” pedig azt jelenti, hogy az elménk képes ezt az információözönt, a folyamatokat, múltunk pozitív és negatív életeseményeinek lenyomatait átírni, újraértelmezni egy meghatározott cél érdekében. Így új élet- és én-minőséget, új viselkedésmintákat tudunk létrehozni. Ez olyan, mint a kincskeresés: minden erő és energiaforrásunk, ha tetszik, minden problémánk megoldása ott van bennünk. Hogy akkor miért vannak problémáink? Mert nem életünk minden egyes pillanatában vagyunk képesek hozzáférni erőnkhöz és idevágó tehetségünkhöz. Az NLP elsősorban ezt célozza: hogy azonnal rendelkezésünkre álljanak a belső, nagy pszichikai energiát hordozó erőforrások, azok a mintáink, amelyekkel választ és megoldást találunk hétköznapi gondjainkra. Bár a skála végtelennek tetszik, általában egy-két lépésben eljutunk ugyanahhoz a néhány témához: nem találok megfelelő társat, nekem való munkát, állandóan kiújulnak konfliktusaim a szüleimmel, nem tudok kiállni magamért, nem tudok nemet mondani, elárultak. Hozzánk szólnak A változtatás lényege, hogy egy adott VAN-ból egy másik VAN-t hozunk létre. Az NLP terapeutái szerint nincs ebben semmi boszorkányság. Nem leszünk más ember varázsütésre – ellenkezőleg: elindulunk önmagunk felé. A problémáink ugyanis nem ellenségeink. Ami azt illeti, a barát meghatározás jobban illene rájuk. Valamennyien valami fontosat szeretnének közölni velünk. Valamit, ami hozzánk tartozik, de nem fogadjuk el, elnyomni azonban nem hagyja magát. Természetesen minél távolabb járunk az eredeti céltól, annál súlyosabbnak tűnnek. Pedig csak egyre nagyobbat kell kiáltaniuk, mert egyre messzebb vagyunk attól, amivé valóban válhatunk. Amint végre odafigyelünk, mire szeretnének rámutatni, éppen az akadályok és a gondok nyújtják majd a lehetőséget a belátásra. Sőt: valójában innen meríthetjük a legjobb ötleteket a megoldásra is. ...