A rheumatoid arthritis hatékony kezelés nélkül állandóan súlyosbodik és a zajló gyulladásos folyamat következtében az ízületi porc és csont tönkremegy, elroncsolódik. A beteg mindennapi élete egyre nehezebbé válik, a betegek 10-15 százaléka 10 év múltán saját ellátására is képtelen.
A rheumatoid arthritist nem lehet véglegesen meggyógyítani, de hatékony kezelésére van lehetőség. A gyulladásgátlók csökkentik a fájdalmat, az ízületi duzzanatot, de a fenyegető megnyomorodás kivédésére csak az úgynevezett „bázis" gyógyszerekkel történő kezelés ad esélyt.

Nagy előrelépést jelent az utóbbi években kifejlesztett - úgynevezett - biológiai készítmények alkalmazása, melyek hatékonyabbak, mint a többi bázis gyógyszer, de alkalmazásukat a rendkívül magas ár korlátozza, ugyanakkor általában még ez a gyógyszercsoport sem vezet teljes gyógyuláshoz. A legtöbb orvos igen pesszimista a rheumatoid arthritis kezelésének eredményességét illetően, ezt a véleményt a rossz tapasztalatok teszik megalapozottá.

A kitűzött cél a betegségfolyamat teljes megállítása, ám gyakran tapasztalható, hogy a jelentős javulás ellenére bizonyos ízületekben a gyulladásos folyamat továbbra is aktív. Régebben ilyen esetben az adott ízületek sebészi kitakarítását, úgynevezett synovectomiát végeztettek. Azonban a műtét a beteget értelemszerűen megterheli, és az is súlyosbítja a problémát, hogy gyakran nagyszá-mú, olykor 10-15 vagy több ízületen kellene elvégezni ezt a beavatkozást, amit érthető módon sem a sebészek, sem a betegek nem vállalnak.
Ez a probléma a radiosynoviorthesis, vagyis az izotópos ízületi kitakarítás bevezetése előtt megoldhatatlannak tűnt.

A radiosyviorthesis arra az elvre épül, hogy az ízület üregébe adott béta-sugárzó, gyorsan lebomló izotópok egy kicsiny távolságon belül sejtpusztító hatásúak, így képesek a burjánzó ízületi belhártyát kiirtani. A sugárzó izotóp nagy szemcseméretű kolloidhoz van kötve, így a vérkeringés vagy a nyirok-rendszer révén nem tud az ízületből eltávozni, teljes hatását az ízületi üregben fejti ki. A módszer nem új, de egyelőre csupán Nyugat-Európában terjedt el igazán.

A radiosynoviorthesishez használt izotópok felezési ideje nagyon rövid, ezért az előállítást követően a gyógyszert haladéktalanul fel kell használni. A kiválasztott ízületet röntgen alatt meg kell festeni, majd az anyagot rendkívüli pontos-sággal az ízületbe kell injektálni.

Több évbe telt, amíg a módszert Kecskeméten be tudták vezetni. Dr. Gál János főorvosnak is képesítést kellett szereznie, hogy sugárzó anyagokkal dolgozhasson, majd Németországban Mödder professzor klinikáján szerzett bizonyítványt arra vonatkozóan, hogy a módszert megfelelő szinten elsajátította. Amikor dr. Gál János - a szakirodalom áttanulmányozását követően - a radiosyviorthesist Németországban a gyakorlatban is megismerte, tudta, hogy nagyon hatékony módszerre lelt.
„Megdöbbentő volt tapasztalni, hogy a betegek néhány hét alatt milyen javuláson mennek keresztül. Mivel a beavatkozás korlátlan számú ízületben elvégezhető, sőt szükség esetén ismételhető is, így ma olyan betegeken is tudunk segíteni, akik évek alatt már részlegesen elvesztették az önellátás képességét. Olykor, hosszú ideje két bottal járó betegek bot nélkül képesek közlekedni, az évek óta gyógyíthatatlan fájdalommal küzdő betegek fájdalom nélkül tudnak élni" - mondja a főorvos.
A módszert Magyarországon dr. Szentesi Margit honosította meg, aki a budapesti orvosegyetem reuma tanszékén elsősorban a térdízületek kezelését végzi.

A kecskeméti munkacsoport mindenféle ízület kezelésére felkészült, az állkapocsízülettől a lábujjak kisízületéig bármit kezelni tudnak. A közepes és kisízületek kezelését egyelőre csak itt végzik Magyarországon. Az ország minden részéről érkeznek ide betegek, még az Országos Reumatológiai Intézetből is.

A betegek lelkesedése és az eredményesség vizsgálatára végzett felmérések ragyogó eredményei ellenére a főorvos óv attól, hogy bárki csodaszert lásson a módszerben. A radiosynoviorthesis nem helyettesíti, hanem hatékonyan kiegészíti a gyógyszeres kezelést. Ha pedig a beteg már eljutott abba az állapotba, hogy protézis beültetése indokolt, akkor ezt a beavatkozást többnyire nem tudja helyettesíteni. A módszer legfőbb hasznát abban látja, hogy alkalmazásának segítségével a betegek tovább, vagy olykor véglegesen megőrzik munkaképességüket, képesek maradnak az önálló életre és elkerülhetik a rheumatoid arthritis által fenyegető megnyomorodást.