"Könnyű azt mondani! De hogyan, amikor annyi baj, nehézség, kudarc érheti szegényt?" - kérdezhetik, akik nem bíznak abban, hogy mindez ellen megfelelő neveléssel fel lehet vértezni a gyereket. Pedig jó esély van rá! Biztos csak a bizonytalan Gyermekeinknek természetesen azt kívánjuk, hogy magánéleti boldogságban, anyagi és egzisztenciális sikerben, egészségben, békességben éljék le az egész életüket. Ugyanakkor sajnos a realitás nem ez: legtöbbjüknek már kicsi koruktól kezdve át kell élniük bajokat, kudarcokat, nehézségeket, frusztrációkat, stresszhatásokat. Sőt nagyjából az egyetlen biztos az életünkben, hogy tökéletesen semmi sem számítható ki előre, a legnagyobb valószínűsége éppen annak van, hogy változatos hatásokkal kell megküzdenie mindenkinek az élete során. Lelki ellenálló képesség Mindentől megkímélni, mintegy üvegbura alatt tartani a gyerekeinket csak ideig-óráig lehetne, de nem is szabad. Helyette arra kell törekedni, hogy a lehető legjobban felkészítsük őket ezekre a hatásokra. Lehetséges ez egyáltalán? Igen, kutatók számos olyan embert vizsgáltak meg, akik valamilyen súlyos traumán estek át, katasztrófákat, kríziseket éltek meg, és azt tapasztalták, hogy közülük sokan különösebb lelki következmények nélkül jutottak túl a nehézségeken. undefined Mindnyájukra jellemző volt, hogy erős problémamegoldó képességgel, egyfajta lelki ellenálló képességgel, ún. rezilienciával rendelkeztek, amelyekkel a gyermek- és fiatalkori hatások, körülmények ruházták fel őket. Ez a pszichológiai szakkifejezés azt a tulajdonságot vagy képességet jelöli, hogy az ember gyorsan vissza tudja nyerni eredeti, jó állapotát testi-lelki szenvedés, illetve nehéz élethelyzetek átélése után. "Mindazon erőforrások, erények és ravaszságok beletartoznak, melyeknek hála a halandó ember belekapaszkodik az életbe, traumák sorának elviselése után újra meg újra visszakapaszkodik; szinte legyőzi a múló időt" - foglalta össze Livia Javor pszichológus. Szakemberek jó tanácsaiból gyűjtöttünk össze egy csokorra valót arról, hogy mit tehet a szülő ennek az értékes tulajdonságnak a kialakítása érdekében. A csecsemőkori "ősbizalommal" kezdődik Csecsemőkorban a gyermek és anyja közötti szoros és feltétel nélküli kapcsolat, alapvető bizalom a legfontosabb: ez az egész életre szól, minden későbbi kapcsolat mintája lesz. A szeretetteljes gondoskodás - szoptatás, tisztába tevés, fürösztés, simogatás, beszélgetés, éneklés - kialakítja a babában azt az alapvető érzést, hogy a világ biztonságos hely, és jó élni. Ez az "ősbizalom" teszi lehetővé, hogy később, nagyobb bajok idején is bízzon a dolgok jobbrafordulásában. Később, ahogy nő, a világ megértéséhez és birtokba vételéhez egyre fontosabb lesz számára a határok, szabályok megtapasztalása. Bár sokan manapság elvetik ezt, de az ésszerű napirend, a következetes napi és heti rutin segíthet a gyermek lelki stabilitásának erősítésében, ezért érdemes ragaszkodni az alvások és az étkezések kialakult ritmusához. Szerencsés, ha naponta legalább egyszer az egész család együtt étkezik. Beszélgessenek! Minél többet beszélgessenek a gyerekkel, ösztönözzék erre, és természetesen hallgassák is türelmesen, amikor ő beszél. Ha kicsi korától megszokja, hogy a kommunikáció kétirányú folyamat, és valóban őszintén figyelnek rá, amikor beszél, akkor kamaszként is bizalommal lesz a szüleihez, és felnőttként is az érvelő kommunikáció lesz az egyik fő problémamegoldó technikája. Az egyenrangú családi beszélgetések - például a jó hangulatú közös étkezések, tevékenységek során - óriási jelentőségűek. Itt éli át a gyerek, hogy az iskolai, munkahelyi, családi stressz, a konfliktusok kibeszélhetők, és eközben csökken az általuk keltett feszültség. A közös beszélgetések során megtanulja például, hogy a negatív eseményeknek is lehet bizonyos hozadéka: ami ma csapás, az holnap valami újnak a csírája. A rokonság nem csak nyűg! Bár manapság többnyire az "apa - anya - gyerekek" összetételű, vagy még annál is szűkebb mikrocsaládokban zajlik a hétköznapi életünk, a háttérben ott vannak a rokonok, a tágabb család tagjai, a nagyszülők, unokatestvérek, nagynénik, nagybácsik. Ha ők természetes, élő, támogató kapcsolatban maradnak a gyermeket nevelő családdal, az jótékony hatással lesz a gyerek lelki fejlődésére, stabilitására. Nemcsak szeretetteljes, biztonságot nyújtó kapcsolatrendszert, hátteret kaphat általuk, hanem sokféle, igen hasznos tapasztalatot, élethelyzetet, mintát, kommunikációs modellt ismerhet meg, az összetartozást érzékeltető programok pedig tovább gazdagíthatják életét. Megtapasztalhatja, hogyan épülnek fel a mikrovilágok egymásba ágyazódásából, kapcsolatrendszerével a nagyobb közösségek. A pszichológusok egyébként is aggodalommal állapítják meg, hogy a kis családok mennyire túlterheltek mostanában, anyagi, egzisztenciális, érzelmi téren egyaránt. A rájuk nehezedő nyomással könnyebb megbirkózni a nagycsalád, a rokonság segítségével. Ez olyan napi dolgokban is megnyilvánulhat, hogy a nagyszülő ül le beszélgetni, együtt játszani, tevékenykedni a gyerekkel, előtte nyílhat meg gondjaival, a napi kis történések megbeszélésével, ha a szüleinek nincs erre ideje, ereje a napi hajsza mellett. Mindez védi és munícióval látja el, felvértezi a gyerek lelki egészségét, erejét. Így nevelhet boldog gyermeket! 2./2 oldal StartlapCitromailIwiwFacebookTwitter "Könnyű azt mondani! De hogyan, amikor annyi baj, nehézség, kudarc érheti szegényt?" - kérdezhetik, akik nem bíznak abban, hogy mindez ellen megfelelő neveléssel fel lehet vértezni a gyereket. Pedig jó esély van rá! Családi összefogás Amikor bekövetkezik valami rossz, nagyon sok múlik azon, hogyan fogadja a család a kellemetlen eseményeket - elemzi dr. Pusztai Éva szociológus, aki tanulástrénerként is gazdag tapasztalatokat szerzett a családok életéről. - Ha egy rossz légkörű családot ér negatív változás, akkor nemegyszer egész láncreakció kezdődik: például az apa elveszti állását, emiatt inni kezd, megromlik a házastársak viszonya, és ez válásba torkollik. Az iskolás fiú rossz jegyeket kap, de nem meri otthon elmondani, ezért hamisítja szülei aláírását az ellenőrzőben, majd a következményektől való félelmében egy drogozó társaságban köt ki. Az ilyen láncreakciókat meg lehet akadályozni, ha az első negatív esemény után a család - ingerült szóváltás, egymás hibáztatása és bűnbakkeresés helyett - a korábbinál is jobban összefog, és közös erővel küzdik le a krízist. A munkáját elvesztett apát támogatják abban, hogy új szakmát tanuljon, például közösen lefaragják a család kiadásait. Ha a gyerek elsős korától megszokta, hogy a tanulás az ő feladata, nem a szüleié, akik a rossz jegyeket nem katasztrófának, hanem korrigálható teljesítménycsökkenésnek tekintik, nem jut eszébe, hogy hazudjon. Ha a családban általában úgy tekintenek a kudarcokra, csapásokra, mint ami hozzátartozik az élethez, és természetesnek tartják, hogy pánik helyett a kilábaláson gondolkodjanak, a gyermekben is meggyökerezik az alapvetően optimista világszemlélet. Alkotni, dolgozni jó Nagyon erősíti a lelki ellenálló képességet, a rezilienciát, ha a gyermek már pici korától kezdve hozzászokik ahhoz, hogy a ház körüli feladatokból a szülők mellett ő is kiveheti a részét. Ez gyakorlatot, a fontosság érzését, a szülőkkel való összetartozás tudatát, sikerélményt is kölcsönöz neki egyben, és mindennél jobban neveli munkára, felelősségre, kitartásra. A gyerekek nagyon szeretnek együtt dolgozni a szüleikkel, de vigyázat: azt a hozzáállást fogják átvenni tőlük, amit látnak, tehát ha a szülők muszájból, mártír arccal dolgoznak, ők sem fogják örömmel, a teljesítményükre büszkén végezni a feladataikat. Hasonlóan hozzájárul a lelkierő, a rugalmasság kifejlesztéséhez a kreativitás megélése: már a kisgyermekeket biztassuk arra, hogy rajzolja le, fogalmazza meg, énekelje el, táncolja el érzelmeit, a vele történteket. Ezek hozzásegítik ahhoz, hogy az élete jó és negatív eseményeit egyaránt feldolgozni, kezelni tudja, hogy sokféleképpen lássa és láttassa a dolgokat. A hit támasz lehet A magasabb rendű értékekben való hit vagy a vallás szintén fontos összetevője a lelki ellenálló képességnek. A gondok, a stresszhatások, a krízisek idején is célt, kitartást, pozitív hozzáállást, belső erőt adhat a túléléshez, a nehézségekkel való megküzdéshez. Ez azonban nem elhatározás kérdése, és receptre felírni sem lehet: annál nagyobb érték viszont, ha a gyerek természetesen, magától értetődően, őszintén élheti meg, veheti át ezeket az értékeket a környezetében. A család az a hely, ahol - jó esetben - először megtapasztalhatja, hogy léteznek az anyagiaknál, az élvezeteknél magasabb rendű értékek: szeretet, hit, mások tisztelete, a rászorulók segítése, szolidaritás. Ha felkeltette érdeklődését a téma, figyelmébe ajánljuk a HáziPatika.com "Légy a pszichológusod!" kiemelt rovatának cikkeit is.