Előzetes letartóztatásba került az újszülött gyermekét múlt héten halálra verő budapesti anya. Szakértők szerint az ilyen és ehhez hasonló esetekben – amikor a baba nem éli meg első hetét – rengeteg tényező és szereplő játszik közre. Össztársadalmi problémákra is visszavezethető a jelenség, s az anya borzalmas és kétségbeesett cselekedete mögött sokszor a saját figyelmetlensége, közönye vagy gyávasága miatt hallgató környezet is áll. Egy héttel ezelőtt a XVII. kerületben, egy egyhetes babát találtak holtan, testén súlyos sérülésekkel; a rendőrök azóta az anyát emberölés gyanújával őrizetbe vették. Hasonló eset volt, amikor tavaly augusztusban a nyírségi Laskodon találtak egy halott csecsemőt: a nyolc gyermekét egyedül nevelő nő az udvari árnyékszékbe rejtette a holttestet. Tavaly ismerte be nyolc gyermekének meggyilkolását a 47 éves francia Dominique Cottre, aki a közel húsz év alatt végrehajtott tettek után a holttesteket a házban elrejtve hagyta. Az ügyben felvett tanúvallomások szerint férje és két, ma már felnőtt lánya a terhességekről soha nem tudott. Pszichológusok és kriminológusok szerint a gyilkosságok nagy része az anya passzív magatartása miatt következik be, azaz egy félreeső helyen egyszerűen magára hagyja a babát, kisebb részben pedig tényleges erőszakos cselekedet – fojtogatás, ütések, ritkán késszúrás – okozza a tragédiát. A statisztikai adatok szerint évente 10-13 alkalommal derül fény szándékolt csecsemőgyilkosságra, ám szakemberek szerint a titokban maradt esetek miatt a valós szám ennek körülbelül tízszerese lehet. A probléma azonban rendkívül összetett: az egyénen, a családon túl társadalmi problémaként olyan területeket is érint, mint az egészségügy, a szociális ellátórendszer, illetve az oktatás. Nem kívánt a terhesség Sok csecsemőgyilkosság fordul elő azt követően, hogy az anya a várandósság kilenc hónapja alatt végig titokban tudja tartani terhességét, majd magát a szülést is. "Ez hihetetlenül hangzik, azonban ha az anyának valóban ez a szándéka és a testalkata ezt lehetővé teszi, akkor nem lehetetlen" – mondta el megkeresésünkre Budavári Zita, a krízisben levő anyák megsegítésére létrehozott Bölcső Alapítvány elnöke. A szakember szerint az öltözködés sokaknál beválhat: a várandós kismama bepréseli magát egy viszonylag szűkebb nadrágba, fölévesz egy bővebb szabású pólót és a titkolni vágyott terhesség rögtön láthatatlanná válik. Hasonló módon átalakíthatja a kismama a hétköznapjait: a fürdőszobát szigorúan egyedül használja, ha ülőmunkát végez, a munkaidő nagy részében meghúzódik az asztal mögött – általában véve igyekszik úgy alakítani az életét, hogy titkát megőrizhesse. Ugyanakkor a baba is szinte érzi, hogy nem szabad látszódnia, úgynevezett "kushadó testtartást" vesz fel. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy legtöbbször ez olyan családokban működik, ahol a partnerek, családtagok egyáltalán nem figyelnek oda egymásra, kapcsolatuk valóban csak az egymás mellett élésből áll – véli Budavári. Első pillanatok. Lesz-e folytatás? Fotó: Túry Gergely A jelenség másik fontos momentuma, hogy számos esetben vannak olyanok a várandós kismama környezetében, akik tudják, vagy legalábbis sejtik, hogy mi történik, de inkább ők is hallgatnak. Ilyen lehet a férj, aki tudomást sem vesz a terhességről, sőt jobbnak látja, ha ő is belemegy játékba. Hasonló módon előfordul, hogy a védőnő vagy a tanár is passzívan hallgat, mondván, hogy ez nem az ő dolga, nem avatkozik bele. Az ilyenfajta magatartásra pedig nehéz megadni a magyarázatot. A várandós anya számos okból sodródhat abba a helyzetbe, hogy eltitkolja állapotát: túl fiatal, a család nem tolerálna még egy gyermeket, a fogantatást erőszak előzte meg, a pénzügyi helyzete miatt nem tud mit kezdeni a szülés gondolatával – csak néhány lehetséges ok. Hiányzik a szexuális felvilágosítás Nem csak a gyilkosság vonatkozásában merül fel a szexuális felvilágosítás kérdésköre: a legtöbb szakember egyetért abban, hogy sem az iskola, sem a család nem nyújt időben megfelelő és életszerű felvilágosítást, így a tinédzserek nem csak hogy saját testük működését nem ismerik, de tanácstalanul és a szükséges információk nélkül sodródnak bele életük első szexuális tapasztalataiba – s teszik ezt egyre korábban. Ennek következtében nincsenek tisztában sem a fogamzásgátlás pontos lehetőségeivel, sem az esetleges nem kívánt terhesség következményeivel. A hazai iskolai felvilágosítás hatékonyságáról nemrégiben az Este című műsorban Cseres Judit kriminológus, pszichológus elmondta, hogy az esetleges foglalkozásokon nem azok a kérdések kerülnek elő, amik közvetlenül érintik a gyerekeket, emellett a szexuális felvilágosítás évi néhány órában nem meríti ki a szükségletet. Hasonló módon az otthon, a család sem nyújt fogódzót: a szakember példája szerint saját környezetében pillanatnyilag egyetlen olyan nőt ismer, aki érdemben foglalkozik a lánya szexuális felvilágosításával. Akut segítség Az újszülöttek megmentésének egyik kényszerű eszköze a babamentő inkubátor: ezeket az eszközöket kórházak nyilvános részein helyezik el, s az inkognitójukat megőrző szülők fizikai biztonságban hagyhatják ott gyermeküket. Az első inkubátort 1996-ban helyezték el az azóta bezárt Schöpf-Mérei kórházban, ma pedig már szinte minden megyeszékhelyen üzemel; évente átlagosan néhány újszülöttet találnak bennük. Budavári Zita vélekedése szerint az inkubátorok a kicsik megmentésének jó eszközei lehetnek, hiszen a kétségbeesett, esetleg az újszülöttől bármilyen okból szabadulni akaró szülő itt el tudja helyezni, s ezzel elkerülhető a végzetes lépés. Ugyanakkor hozzáteszi: bár az akut helyzetben valóban megoldást jelent az eszköz, az ilyen esetekről megjelenő tudósítások nem említik meg, hogy az így világra jött gyermekeknek egész életükben hiányozni fog múltjuk egy fontos része, soha nem fogják megismerni szüleiket.