Weöres Sándor

A nõ

A nõ: tetõtõl talpig élet.
A férfi: nagyképû kísértet.
A nõé: mind, mely élõ és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderrõl egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik -
ha nõk szemébõl rá élet sugárzik.
A nõ: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
õ lágy sóvárgás, helyzeti erõ,
oly férfit vár, kitõl mozgásba jõ.
Alakja, bõre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bõven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedõen fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bûvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az õ köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
õ úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind õnéki fátyla;
és végsõ, királynõi díszruhája
a meztelenség.

Tündököl a nap az égen,
gyönyörűen csalogat téged,
a madarak hívogatnak
szép daluk száll messze égen.
a daluk átjárják a szívünket
szebbnél szebb dallamuk!
táncra perdül sok kis madár.
úgy készítik maguknak a fészket,
tudják hogy itt a szép nap
mely a boldogságukhoz vezet.
elviszik az üzenetet,
amit most írok neked:
szívünkben ott a szeretet.
Csodálatos NŐNAPOT kívánok neked!
 

Szirmay Endre: Szárnyalás

Madár voltál - elrepültél,
utad voltam - elkerültél
sebes szárnyon - messze szálltál
kérleltelek - meg nem vártál.

Most már nem kell - visszajönnöd,
a Hold útját - felsöpörnöd,
nincsen ág már - megpihenned
szállnod kell és - továbbmenned.

Adni, a másiknak igaz szeretetet
adni, a másiknak egy ölelő kezet
adni, a másiknak egy érintést, melytől boldog lesz
adni, a másiknak valamit, amitől jobb lesz
adni, s ez a lényeg igaz szeretetet
barátnak barátságot
anyának tiszteletet
mert nincs más és nincs fontosabb mint az őszinte szeretet
a szeretet nem kér és nem követel
a szeretet önzetlen és állandó
a szememben a mosoly feléd és mások felé
önzetlen, tiszta és egyértelmű fény
senkitől semmit sem kérek én
de mindent megadok Neked is és másnak is
egy ölelés, egy baráti kézfogás, szeretés
önzetlen, egyszerű, megfoghatatlan, s senki senkinek nem árt
bármit megtehetsz a világon...csak másnak NE árts!

"A nõ: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó...”
(Weöres Sándor)

 
 "... vajon a természet törvénye aláveti-e a nőt a férfinak? Nem... a természet sosem hozott ilyen törvényt. Az uralom, melyet rajtuk gyakorolunk, valóságos zsarnokság; ők is csak azért törődnek bele, mert szelídebbek, tehát emberségesebbek és okosabbak nálunk."
(Montesquieu)

"Te vagy a szín középen,
 Az életemben, s bennem,
 Nélküled szürke lenne minden,
 Boldog Nőnapot Szerelmem."

 
 "Nők nélkül élni nem lehet, és nem is érdemes!"

 
 "A nő jellemében mindig van valami, amit egy férfi sem tud megérteni."

 
"Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák át azokat."

 
" Oh, a nő jobb, mint a férfiak,
 Kis világa a szív birodalma..."

 
"A nő átmeneti lény az ember és az angyal között."

"Megérteni egymást örömben, szenvedésben,
 segíteni ha csak egy szóval, egy gondolattal is,
 nagyobb művészet, mint végig barangolni a világot,
 gazdagnak lenni és szórni a pénzt.
 Mert lelkeink kincse talán a legnagyobb ajándék
 és legszebb öröm, amit egymásnak adhatunk,
 s amiért nem tudjuk elégszer mondani, hogy...KÖSZÖNÖM."

 „Nincs szebb tartalma életünknek,
 Mint megszépíteni azok életét,
 Akiket szeretünk.”