A magyar egészségügy helyzete évről-évre egyre szomorúbb képet mutat.  Lakosságunkra jellemző, hogy  az egészségmegőrzésre irányuló törekvéseik- főként a 40-es korosztálytól fölfelé- kimerül a szűrővizsgálatokon való megjelenéssel.

Kevesebb időt szánunk mozgásra, egészséges táplálkozásra, nem kerülhető el a stressz okozta feszültség sem életünkben. Ritkán járunk konkrét panasz nélkül háziorvosunkhoz egy állapotfelmérő kivizsgálásra, holott, ha félévente meglátogatnánk háziorvosunkat és kivizsgáltatnánk magunkat sokkal jobb életesélyekkel néznénk a jövő elé.

A krónikus betegségek hosszú idő alatt alakulnak ki, azonban a  krónikus betegségek diagnoztizálását követően a betegek többsége azzal védekezik, hogy "nekem eddíg sosem volt ilyen betegségem"!

A hosszú időn keresztül folytatott egészségtelen életmód idővel valamilyen betegségben manifesztálódik. A több évtizedes dohányzás, rendszeres alkoholfogyasztás, a füstölt ételek fogyasztása, a rendszertelen táplálkozás és még megannyi rizikofaktor van jelen életünkben-az öröklött hajlamokon kívül- amelyek hatásai idővel valamilyen betegségben mutatkoznak meg.

Miután a panaszok, tünetek elérik azt a szintet, hogy az életminőségünk romlását idézik elő, gyakran csak ekkor indulunk el az orvosi rendelések felé.

Mit tehetünk, hogy ne váljunk saját magunk ellenségévé?

Annek ellenére, hogy Magyarországon sajnos nincs komplex egészségügyi prevenciós program, amelyet követve csökkenthetnénk az idült betegségek kialakulását, szánjunk időt és pénzt egészségünk megóvására.

Az idő talán kevésbé érzékeny terület, az utóbbi már sokaknál komoly nehézségekbe ütközik.

Annyi indokot tudunk kreálni arra, hogy miért nincs pénzünk az egészségünk megóvására, hogy nem is kezdem ezeket taglalni. Épp ez a szemlélet  legnagyobb akadálya a megelőzésnek. Sokan elintézik annyival az egészségmegőrzésre irányuló gondolataikat, "hogy nekem erre nincs pénzem".

Rengetegen élnek meglehetősen szerény körülmények között ebben az országban, de vajon csak az egyén személyes problémája a saját anyagi helyzete?  Azokban a családokban, ahol nyugdíjasok a szülők és egy élet munkája után úgy érzik, hogy nem engedhetnek meg maguknak félévente egy magánorvosi kivizsgálást, vagy egy terápiás kezeléssorozatot, mert nincs rá fedezetük, ott kapcsolódhat be a család.

Vajon hány családban ajándékoznak állapotfelmérő ajándékutalványt karácsonyra a szülőknek a gyerekeik?

Hány testvér hívja össze a nagycsalád többi tagját, hogy "gondoljunk a szüleink egészségére és küldjük el őket egy olyan szállodába hosszúhétvégére ahol medical wellness szolgáltatásokat vehetnek igénybe, hogy egy kicsit jobban érezzék magukat?"

"Megengedhetjük magunknak?"

"Sokba kerül?-Persze, hogy sokba kerül."

"Van élet kezeléssorozat nélkül is!"

"Biztos jobban örülnének pl egy új hűtőszekrénynek!"

"Majd beszedi a gyógyszereit és az csak segít valamennyire!"

"Örülök, hogy a gyógyszereiket ki tudják fizetni, mert nagyon drágák a gyógyszerek."

"Úgysem akarnak menni sehová, mert olyan otthonülők."

Csak néhány válasz a lehetséges többszáz kifogásból. 

Gondoljunk csak bele, hogy napi 200 Ft-ot ha félretesz a családunk a szüleink egészségének megóvására, az vajon mennyire viszi csődbe a családi kasszát? Majd szorozzuk fel ezt az összeget 365-tel!

A legtöbb család ennyi pénzt biztosan félre tudna tenni a szülők számára -HA AKARNÁ!

Idelye szembenézni önmagunkkal és újragondolni a fontossági sorrendeket életünkben.

Az egyetlen dolog amit nem tudunk megvenni pénzért, az egészségünk.

Amíg van, addíg természetes, hogy nem költünk egészségünkre, hiszen jól vagyunk.

Ha már érezzük, hogy valami baj van, akkor kezdjük csak felismerni az egészségünk hiányát és legtöbbször még ekkor sem gondoljuk végig, hogy hol hibáztunk, elintézzük azzal hogy az idő eljár felettünk és ez törvényszerű, hogy betegek leszünk.

Az öngondoskodás hiánya, a megelőzés jelentéktelensége idővel akaratunkon kívül visszavág és betegségben mutatkozik meg.

Késő bánat?

Igen!

Gondolunk a megelőzésekre időben?

HÁT!

Ha az emberek gondolkodása megváltozik és megtanulják értékelni az egészségüket és örülni annak, hogy a világ legnagyobb kincsének birtokosai, akkor talán idővel tudatosan igyekeznek majd megóvni egészségüket.

Amikor valaki meghal a családban és a temetésen összegyűlnek a gyerekek, unokák  és az egész nagy család, szinte mindenhol elhangzik, hogy mennyire szerettük az elhúnyt hozzátartozónkat, és mi mindent megtettünk a végsőkig, de sajnos itt már nem tudtunk többet tenni.

Úgy gondolom, hogy nem a sírra kell sok virágot és nagy koszorúkat tenni, hanem a hétköznapokban kell családunk és szeretteink mögött álni és tudatosan gondoskodni róluk,és magunkról.